Mi okozza az izomlázat? Érdemes izomlázra ráedzeni?

Mi okozza az izomlázat?

Az izomláz kiváltó oka az izmok megerőltetése, hirtelen terhelésnek való kitétele, vagy az átlagosnál hosszabb ideig történő terhelések következménye. Az izomláz, az emberi szervezetben való megjelenésének okáról a tudósok mai napig vitatkoznak. A különböző lehetőségek közül két elmélet kiemelkedik, melyek külön külön elfogadottak bizonyos körökben.

Az egyik verzió szerint az izomlázat az edzés után felgyülemlő tejsav okozza, melynek eltávozásáig szúró, égető enyhe fájdalmat tapasztalnak meg a sportolók.

Másik elmélet szerint az izmok terhelésének következtében, az izomrostok között mikroszkopikus szakadások jönnek létre, melyek begyulladása kelti az izomlázkor tapasztalható fájdalmat, és pont ezeknek a mikroszkopikus szakadások begyógyulása, erősödése okozza az izmok fejlődését, növekedését.

Nem megerősített forrásból ismerünk egy olyan elméletet is, mely szerint az új izomsejtek létrehozásának folyamata okozza az izomlázat. Az elmélet szerint a keletkező sejtek idegrostjai érzékenyebbek, így ha a fejletlen sejteket akarjuk használatba venni, akkor azok idegrostjai stimulálódnak, ezért keletkezik a szúró fájdalom.

Érdemes izomlázra ráedzeni?

Az, hogy érdemes-e izomlázra edzeni, annak függvénye, hogy a fent felsorolt teóriák közül, melyiket tartjuk elfogadhatónak, melyikbe fektetjük bizalmunkat.

Az első, tejsavas teória talán a legnépszerűbb. Mindazoknak, akik ezt a lehetőséget tarják valószínűbbnek, azoknak határozottan ajánljuk az izomlázra való edzést. Testépítők szerint, körülbelül 48 óra bőven elég az izmok regenerálódásához, amit ezután érzünk fájdalom, az kizárólag a tejsavnak köszönhető, így nyugodtan ráedzhetünk az adott izomcsoportot jelölő pihenési idő lejárta után.
Mi ezt a verziót veszélyesnek találjuk, csak profi vagy haladó, rendszeresen sportoló, de mindenképpen ezen a területen tapasztalt edzeni vágyóknak ajánljuk. Szigorúan oda kell figyelni, hogy mely izomcsoport, mekkora terhelés után mennyit pihentetjük. Oda kell figyelni a táplálkozásra, hiszen a legtöbb regenerációs statisztika azoknak a testépítőknek van kitalálva, akik vitaminokat, tömegnövelőket és egyéb segédeszközöket használnak. Továbbá figyelni kell a megfelelő bemelegítésre, az edzések lehető legszabályosabb végzésére, ugyanis ha mindezekre nem figyelünk oda, akkor csúnya sérüléseket szerezhetünk.

A második teória azoknak tetszik leginkább, akik szeretik az egyes izomcsoportokat alaposan megterhelni, majd akár egy hetet is pihenni annak regenerálódásának érdekében.
Aki ebben a teóriában hisz, annak nem ajánljuk az izomlázra történő edzést, mert csak hátráltatja a mikroszkopikus szakadások gyógyulását, erősödését, ha ismét és ismét megterheljük, újra és újra kiújítva ezeket a kicsi, természetes sérüléseket. Ennek következtében fáradtak lehetünk, csökkenhet a súlyunk és az izomtömegünk sem fog növekedni. Egyedül akkor lehet tapasztalni fejlődést, mikor megunjuk a sikertelen edzést és kipiheni magunkat. Szerintünk sokan vannak ebben az ördögi körben, akik sokat és folyamatosan edzenek, de igazából sohasem érnek el látványos eredményt. Ez egyébként az edzések szakszerűségére és a táplálkozásra is visszavezethető.

A harmadik lehetőség alap mozgató rugója az, hogy a klasszikus izomláz nem jelentkezik azonnal az edzés után. Márpedig az izomszövetek mikroszkopikus szakadásakor azonnal jelentkeznie kellene a fájdalomnak, függetlenül attól, hogy később be fog gyulladni vagy sem. Ebben az esetben sem érdemes ráedzeni az izomlázra, hiszen sérüléseket okozhatunk a fejlődő sejtekben, illetve felesleges terhelésnek tehetjük ki az épülő izmokat, és talán itt is felmerül a sérülés kockázata.

Összességében elmondhatjuk, hogy a különböző teóriáknak megfelelő tapasztalatokkal mindenki találkozhat, annak függvényében, hogy az edzéseit szakszerű, illetve szakszerűtlen körülmények között végzi. Tehát bármelyik lehetőség képes azokat a hatásokat produkálni, melyekről itt írtunk. Akár egyszerre is jelentkezhetnek a teóriákat igazoló jelek, hiszen elképzelhető, hogy egy edzés alkalmával mikroszkopikus szakadásokat okozunk az izmainkban, melyek következtében már egy fél órával az edzés után, vagy közvetlenül az utolsó terhelés után jelentkezik a fájdalom. Másnap az izomrostok tejsav termelése - az előző hatással vegyítve - olyan fájdalmat okoz, melynek következtében szinte meg sem tudjuk mozdítani az adott testrészünket. Ezt a hatást az izmok fejlődése, a sejtek gyarapodása is hasonlóan stimulálhatja, fokozhatja.